Tahitótfalu
2011. március 27.

Március 27-ét írunk kissé borongós napra ébredtem, 4 óra alvás és óraátállítás után. Újabb felkészülési verseny teljesítéséhez érkeztem, a Tahitótfalu határában megrendezett Békás Időfutam Budapest Bajnokságról van szó.
50perces késéssel sikerült elindulni a versenyhelyszínére. Budapesttől 50 percnyi utazást követően érkeztünk meg 1 perccel a helyszíni nevezés lezárulta előtt. Ugyan a világbajnokságon csak 5 kilométeres lesz az időfutam ez a verseny pedig 18 kilométeres volt, a versennyel jó feltudtam mérni a mezőnyversenyre és az időfutamra is a felkészültségemet. Az időfutamon a versenyzőket egyenként indítják és a cél, a versenytáv minél rövidebb idő alatt teljesítése. Én 10:33-ra kaptam rajtidőpontot, ami azt jelenti ,hogy ez idő alatt össze kellett raknom az alkatrészeire szétszedett versenykerékpáromat, át kellett öltöznöm, mosdóba kellett mennem és melegítenem kellett, szép teljesítmény lesz gondoltam... :)

Elkezdtem összerakni a bringát, közben öltöztem és nővérem beállt helyettem a sorba a mobil WC-hez. Bringa nagyjából összerakva, elkezdek öltözni, közben sorra kerültem a mosdóban is. Kb. 70 másodperc alatt sikerült elintéznem a kábelfektetést mindennel együtt. Elkezdem pumpálni a kerekeket, közben Nővérem a rajtszámomat rakja fel, Anya pedig fogja a bicajt.
Bringa kész, kulacs is fent és még 13perc a rajtig. Meg kell jegyeznem régebben csak a bringa összerakása vett igénybe 30-40percet.
10 percem maradt melegíteni hát nem az igaz de megoldjuk.
3 perc a rajtig ideje lesz felmenni a rajtvonalhoz, mondanom sem kell a rohanás miatt az Adrenalin szintem az egekben volt.
10:33 rajtolok... Sajnos nem volt aki megfogjon a rajtnál (nem tudtam ,hogy nincs kijelölt ember) az időszűkössége és családom gyakorlatlansága miatt támaszállásból rajtoltam, ami kb. 4-5 másodperces időveszteséget jelent azokkal szemben akiket megfogtak a rajtnál. Semmi gond igyekeztem minél hamarabb elérni a versenytempót figyelve arra ,hogy ne kezdjek túl gyorsan mert hosszú lesz az a 18kilóméter. A verseny előtt eldöntöttem 30 percnél többet nem szánok a versenyzésre. Az első nagy kanyar után ami rávezetett a versenypályára, felvettem a sonkaszeletelő üzemmódot és igyekeztem odafigyelve a mozgásomra, hajtani. Néhány perc után kiderült számomra ,hogy egy tipikus időfutampályával van dolgom így igencsak jól jött volna a könyöklő, aminek a felhelyezésére már nem maradt idő.
Elértem a fordítóhoz igyekeztem minél gyorsabban fordulni, már túl vagyunk a versenyfelén gondoltam, de bizony hosszú volt még a vissza út.
16perc körül elfogyott az erőm egy része, a fordító ahol majdnem nullára kellett lassítani és onnan újra felgyorsítani elég sok plusz energiámat emésztette fel. Innentől kezdve csak túlélésre játszottam, a pulzusom az egekben volt és próbáltam minél kevesebbet veszteni a kezdeti lendületemből.
Sok mindennel próbálkoztam lentebb váltottam próbáltam egy kisebb áttételt pörgősebben hajtani, aztán felváltottam és kiállva a nyeregből haladtam. Sok motivációt adott az, hogy az előttem haladó 2 versenyző a látótávolságomba került és egyre közeledtek. Az utolsó 5 perc nagyon nehéz volt, a külvilágból már nem sok mindent érzékeltem csak az előttem haladó 2 kerékpárosra koncentráltam. A verseny végére sikerült ledolgoznom a távolságot néhány méterre.
29 percen belül teljesítettem a 18 kilométert. Teljesen elégedett voltam. Az első fele kifejezetten jól ment a második felében pedig jól kamatoztattam a küzdeni tudásomat, mivel a pálya nem volt túl technikás nagy hasznát vettem volna egy könyöklőnek amivel csökkenthetem a légellenállásomat. Összességében sok tapasztalatot szereztem ami nagyon fontos egy világbajnokságra való felkészülés során. Köszönet a Trappancs Egyesületnek a nevezésért, Szüleimnek a szállításért és Ivettnek a szállásért.

Mezei Gergő
TRAPPANCS Egyesület

Szeretné Gergő sportolását támogatni? Itt megteheti!